Test és lélek szerves egységet alkot, így a mozgás nem csak a jó fizikai közérzet és állapot záloga, fontos szerepe van a lelki egészség megőrzésében is. Betegként a lehetőségek  korlátozottabbak, de találhatunk a beteg állapotának megfelelő mozgásformát,  gyógytornát, amit rendszeresen végezhet. Segítőként is fontos meglelni a "nekünk való" mozgást.

A körtánc nem sorolható a "sport" kategóriába, de belső erőforrásainkat mozgósító testi-lelki feltöltődés, amely imádság is lehet. A körtánc belső egyensúly teremtő erejéről  Dr. Földvári Mónika liturgikus körtánc oktatóval, pszichodinamikus mozgás és táncterápiás csoportvezetővel beszélgettünk.

 

-          Mióta foglalkozol körtáncokkal? Mi indított el ezen az úton?

-          Körülbelül húsz éve annak, hogy találkoztam a körtáncnak azzal a fajtájával, amely a szakralitást kifejezetten is  magába foglalja.  Azonnal éreztem, hogy ez az én nyelvem, utam, imaformám.

Igyekeztem megragadni minden alkalmat, amit lehetett, hogy körtáncokat tanulhassak. Sokáig elsősorban a saját gyönyörűségemre és épülésemre gyűjtöttem ezeket a táncokat. Az egyik táncmeditációs lelkigyakorlaton merült fel bennem a gondolat, hogy talán itt az ideje annak, hogy továbbadjam ezeket a táncokat, megosszam ezt az utat olyanokkal, akik nyitottak rá. Az történt ugyanis, hogy ekkortól kezdve akarva-akaratlanul megjegyeztem a koreográfiákat, míg korábban a táncokban való részvételemet nem jellemezte ez a tudatosság.

Nem sokkal ezután Kemenes Gábor atya megkért arra, hogy tanítsak liturgikus körtáncokat a nagykovácsi plébánián. Ennek lassan hat éve már.

-          Jelenleg is kétheti rendszerességgel tartasz alkalmakat. Kiknek szólnak ezek az alkalmak?

-          Mindazoknak, akik keresik az útjait annak, hogy a testet az imába bevonják, hogy egész valójukkal, testükkel-lelkükkel beléphessenek Isten szerető tekintetébe. Mindazoknak, akik fogékonyak a mozgás, tánc nyelvére és szeretnék közösen átélni a mozgás, végső soron a létezés örömét, a tánc szépségét.

Mindazoknak, akik a különböző hitek, elképzelések mögött a közös nevezőt, az egység útját keresik.

-          Kik vannak jelen?

-          Változó, hogy egy adott időszakban kik azok, akik rendszeresen jelen vannak az alkalmakon. Volt idő, mikor a középkorúak voltak túlsúlyban, jelenleg sok a fiatal, döntően kamasz korban lévő lány. Vannak, akik időnként "beesnek" az alkalmakra, ha őket is tekintetbe vesszük, már kiegyenlítettebb a korok és nemek aránya.

Olyanok jönnek el, akik számára fontos a mozgás és a tánc, s akik ezt az ima útjaként is gyakorolni szeretnék. A fiatalabbakat elsősorban a tánc öröme vonzza, de sokszor átélem, hogy megérinti őket is a táncok spiritualitása.

-          Nyitottak-e az alkalmak?

-          Igen, az alkalmak nyitottak bárki számára, mindenkit szívesen látunk. Persze, elsősorban a helyi egyházközség tagjai értesülnek róla, és vesznek részt az alkalmakon (közülük is leginkább olyanok, akikhez személyes kapcsolat is fűz), de előfordul az is, hogy mások is jönnek, olyanok is, akik nem vallásosak, de nyitottak a körtáncokban megjelenő spiritualitásra. A mozgás nyelve egyetemes, és a körtáncok sokféleképp átélhetők. Van, aki elsősorban a mozgás örömét keresi benne, mások a világmindenséggel és társaikkal való egységet élik meg, ismét mások imaformaként gyakorolják. És vannak akik számára minden említett sík jelen van.

 

-          Van-e korhatár?

-          Nincs korhatár semmilyen irányban, de az a tapasztalatom, hogy úgy kilenc-tíz éves kor körüli kortól érdemes a gyerekeknek ilyen alkalmakon részt venni. Jelenleg van egy ennél fiatalabb tagunk is, de ő különlegesen fogékony a táncra és erre az imaformára. Ami az idősebb korosztályt illeti, nincs korhatár ebben az esetben sem. Volt már olyan, hogy egészen idős néni is táncolt nálunk, igaz, ő nem rendszeresen. Jelenleg is úgy áll a helyzet, hogy a legfiatalabbaktól a nagyszülők korosztályáig vannak részvevőink.

 

-          Akadálya-e a körtáncnak mozgáskorlátozottság?

-          Attól függ, milyen jellegű mozgáskorlátozottságról beszélünk. Ha az általában felmerülő, idős korban gyakoribb formáiról van szó, mint például különböző izületek fájdalma, azt mondhatjuk, hogy ez nem akadálya körtáncnak, csak figyelmet igényel az érintett személy és a vezető részéről is.

A vezető jelzi, ha egy-egy koreográfia valamely testrészt (pl. térdet, derekat) jobban igénybe vesz, javasolhat alternatív mozdulatokat, a táncosok pedig figyelnek arra, hogy mennyit bírnak, mi az, ami számukra megerőltető. Az is teljesen rendjén van, ha valaki kihagy egy-egy táncot. A körtánc-alkalmak egyébként hosszú távon segíthetnek abban, hogy ki-ki jobban érzékelje, mi zajlik a testében, így nagyobb biztonsággal mozoghasson. Nem csak a körtáncok közben, hanem az élet legkülönbözőbb mozgásos helyzeteiben is.

Általában véve a körtáncok nem igényelnek átlagoson felüli kondíciót, és jelentős részük kellő figyelemmel a mozgásrendszert érintő különböző betegségek esetén is gyakorolható, mivel a koreográfiák többsége egyszerű, bárki által kivitelezhető mozdulatokból áll. Soha nem felejtem el, hogy egyszer egy idős, bottal járó néni is megjelent a körtáncon, félretette a botját, és végigtáncolta az alkalmat. Még a gyors táncoknál is elég volt számára az, hogy a körben két oldalról megtartottuk.

El tudok képzelni körtánc-alkalmat súlyosabb korlátozottsággal élők számára is, de az egy speciális forma volna, az ő adottságaikhoz, igényeikhez igazítva.

-          Számodra „miről szól”a körtánc?

-          Számomra a körtánc egy közösségi imaforma, megmerítkezés Isten gyógyító jelenlétében, s közben egy nagyon mély tapasztalat arról, hogy ebben nagyon különböző emberek között is egység születhet, nem nézetek, gondolatok szintjén, hanem egész valónkat megérintve, mondhatni zsigeri szinten. A körtáncok közben megtapasztalható, hogy "benne élünk, mozgunk és vagyunk".

A mozdulatok előre meghatározottak, de minden alkalommal vannak olyan mozdulatok, amelyek egybeesnek a "belső mozgással", vagyis amelyek igazán a sajátjaink az adott pillanatban. Ezekben a különleges pillanatokban kapcsolatba kerülünk a lényünk legmélyebb valójával, átélhetjük a lét örömét, a megtartottságot, mondhatjuk, hogy összeköttetés születik ég és föld között. Nem ismerek tisztább, őszintébb imát ennél. Az ilyen tapasztalatok erőt adhatnak az élet nehézségeivel való szembenézéshez.

Fontos tapasztalat az is, ha egy-egy mozdulat valamiért nehéz számunkra. Mivel a körtáncok egymást követő sorában egy-egy táncot többször is előveszünk, lehetőség van arra, hogy egy-egy ilyen tánccal, mozdulattal hosszabb távon dolgozzunk. Amikor sikerül egy-egy kevésbé szeretett mozdulattal jó viszonyba kerülni, az mindig jó élmény. A mozgás gazdagodása más szinteken is gazdagít, belső teret nyit.

- folytatjuk -

Mária n.