„Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek,éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem. Azért örömmel vonultok majd ki, békében vezet utatok. A hegyek és halmok örömujjongásban törnek ki előttetek, és a mezőnek minden fája tapsol majd. Ciprusfenyő sarjad a tövisbokor helyett, és a bogáncs helyett mirtusz fakad." ( Iz. 55.10-13)
Szépen lassan rövidülnek a nappalok. Megjelent a reggeli pára a szélvédőmön. Hűvösebb az éjszaka, néha becsukom az ablakot. A meteorológusok biztatnak: visszatér a késő nyári hőmérséklet. De tudom és érzem, hogy visszavonhatatlanul itt az ősz. Szeptember van. Más a levegő íze. Más dolgom van mint eddig.
Nem tudom, hogy mennyien találták szépnek az aratás utáni búzamezőket. Sok autós állt és fotózott. Először bosszantott. Kerülgetnem kell őket. Nem érek oda a dolgomra időre, elkések, és különben is mi ezen olyan érdekes...
Aztán telefonált egy barátom, nem fotóznám-e a családjukat a közeli mezőn a szalmabálák közt.
Aki giccsesnek gondoltam ezt a fajta fotózkodást most belekerültem a sűrűjébe. Jó másfél órát fényképeztem őket. Jó volt. Valamiféle mini-számvetés. Tudjuk, hogy jövőre is lesz aratás, de ez az év, a kiskamasz kakaskodás, az iskoláslányos okoskodás, az ovis báj, a megtartó apaság, és a mindenre ügyelő anyai jelenlét így, együtt már nem lesz többé megfogható. A fénykép-nézegetésben, a majd egyszer való felidézésben már más lesz: egy emlék erről az időről.
Amikor a tarlót fújja a szél, és hűvösödik az este, már más dolgokat kell megoldani, már más a ritmus. De ha nem lettünk volna kint a tarlón, nem végeztük volna el a dolgunkat amiért itt vagyunk az életben. Az a délután egyszerre megtermett gyümölcs és felidéződve akár új valóságot termő valóság lehet. Az elmúlt együttlét így válhat egy jövőbeli együttlét apropójává is. Száraz, elsárgult, bogáncsos mező helyett, jövőre talán mirtusz ligetté.
Pintér Tamás Pius smc