A baráti kapcsolatok fenntartásában és szabályozásában fontos szerepet tölt be a humor, sok szempontból befolyásolja az informális kapcsolatainkat. Az egynemű és az ellentétes nemű baráti kapcsolataink kialakításánál egyaránt a legfontosabb jellemzők közé soroljuk a partner jó humorérzékét (Bleske-Rechek & Buss, 2001; Goodwin & Tang, 1990; Sprecher & Regan, 2002). A jó humorú embereket számos egyéb, szociális szempontból vonzó karakterjeggyel ruházzuk fel, amelyek a velük való baráti kapcsolat kialakítására vonatkozó kívánatosságukat is emelik. Ilyen tulajdonságok többek között a barátságosság, az extraverzió, a kedvesség, az érdekesség és a jó képzelőerő, az intelligencia, valamint az érzelmi stabilitás is (Cann & Calhoun, 2001).
A humor tehát vonzó jelleg, előnyben részesítjük a humoros barátok társaságát. A humor ugyanis számos olyan funkcióval bír, amely előnyöket biztosít a kapcsolat működtetésére-, és a humoros emberrel való kapcsolatból származó indirekt előnyökhöz való hozzájutásra vonatkozóan egyaránt. A humornak az egyénre jellemző, általános megjelenési mintázata felmérésének az utóbbi évek humorkutatásban egyre szélesebb körben alkalmazott eszköze a Rod Martin és munkatársai (2003) által kifejlesztett Humor Stílus Kérdőív. Ez a vizsgálati eszköz az egyénre jellemző hétköznapi humoralkalmazás mértékét mutatja meg négy humorstílus mentén. Ezek közül kettő a társak felé irányuló, pozitív (kapcsolatépítő) és negatív (agresszív) humor szintjét, kettő pedig az önirányított, szintén pozitív (énvédő) és negatív (énleértékelő) humoralkalmazás egyéni mértékét mutatja meg. Az egyes humorstílusok eltérő funkciókkal bírnak, ezért a feléjük irányuló, baráti kapcsolatokban megjelenő preferenciák feltárása alapján árnyaltabb képet kaphatunk az ilyen jellegű kapcsolatok humor általi meghatározottságáról. A magasabb kapcsolatépítő és alacsonyabb énleértékelő humorszinttel jellemezhető egyének nagyobb mértékű intimitásról számoltak be a közeli kapcsolataikban. Emellett az énvédő humor személyes szintje pozitív együttjárást mutatott a társas támogatás észlelt mértékével való elégedettséggel, míg az énleértékelő humornál ezzel ellentétes mintázatot tárt fel a teszt kidolgozását követő kutatás (Martin és mtsai, 2003). A magasabb kapcsolatépítő és énvédő humorszint alacsonyabb magányosságérzéssel és szorongási szinttel párosult, szemben az énleértékelő humorral, melynek egyéni szintje ellentétes irányúan jelezte előre ezt a két tulajdonságot (Martin, 2007).
A kapcsolatépítő humor magas-, és az agresszív humor alacsony szintjével rendelkező egyéneket kellemesebb kapcsolati partnerként, megbízhatóbb, nagyobb érzelmi biztonságot
nyújtó és közvetlenebb társként jellemezték az azonos nemből származó barátaik (Martin, 2007). A baráti kapcsolattal való elégedettséget tehát a kapcsolatépítő humorstílus előnyösen befolyásolja, míg az agresszív humor inkább a kapcsolattal való elégedetlenség érzetével járhat együtt.
Az egyes humorstílusoknak a kapcsolatok kialakításában és fenntartásában betöltött szerepét több kutatás is vizsgálta, és eredményeik azt mutatták, hogy a pozitív humorstílusok egyfajta szociális ügyességként, míg a negatív humorstílusok ezeknek a társas ügyességeknek a hiányaként határozhatóak meg (Yip & Martin, 2007; Kuiper és mtsai, 2004). Egy, a kérdőívezésnél magasabb ökológiai érvényességű, naplóvezetésen alapuló vizsgálatban a résztvevők minden hétköznapi, tíz percnél hosszabb társas interakcióját mérték intimitás, élvezeti érték és önértékelés szempontjából (Nezlek & Derks, 2001). Az eredmények azt mutatták, hogy a magasabb énvédő humorú személyek nagyobb mértékben elégedettek a napi társas interakcióikkal, valamint az interakciók alatti magasabb önbizalmi szintről számoltak be. Az énvédő humorszint nem befolyásolta az interakciók számát, vagy a bennük tapasztalt intimitás mértékét. A szerzők szerint a humort megküzdési eszközként gyakrabban használó személyekkel való együttlét élvezetesebb társaik számára, valamint a kommunikáció hatékonyságát is növeli a résztvevő felek között. Egy másik, az előbbihez hasonló jellegű vizsgálatban a közeli barátokkal folytatott napi interakciókban vizsgálták a humor szerepét (Martin, 2007). Az egyénre jellemző magasabb kapcsolatépítő humorszint pozitív összefüggést mutatott a barátokkal folytatott pozitív napi interakciók gyakoriságával, míg az énvédő humor a pozitív verbális interakciókkal függött össze. A két negatív humorstílus viszont az inkább negatív verbális kommunikációs aktusok és közös tevékenységek (pl.:vitatkozás, kritikus megjegyzések) számával mutatott összefüggést.
A humorstílusoknak a társas kapcsolatokban betöltött szerepét a téma irodalmának széleskörű ismerete alapján Rod Martin (2007) a következőképpen foglalta össze: A kapcsolatépítő és az énvédő humor magasabb szintje jobb kapcsolatkezdeményezési készséggel, a személyes információk hatékonyabb megosztásával, a közeli ismerősökkel fenntartott pozitívabb és kielégítőbb kapcsolatokkal, valamint alacsonyabb szintű magányosságérzéssel és szorongási szinttel társul. Az agresszív humor ezzel szemben a társakkal folytatott gyakoribb negatív interakciókkal jár együtt, emellett alacsonyabb empátiás képességekkel, a társas kapcsolatokban felmerülő problémák kevésbé hatékony megoldási képességével, valamint a kapcsolatokkal való kisebb mértékű elégedettséggel mutat együttjárást. Az énleértékelő humor pedig alacsonyabb asszertivitással társul, a közeli
barátokkal folytatott interakciók gyakran negatívabbak, a személy nagyobb mértékű magányossággal, szorongási szinttel, valamint bizonytalan kötődési mintázattal, valamint a társas támogatás és a kapcsolati intimitás alacsonyabb általa észlelt szintjével jellemezhető.
Fontos ugyanakkor, hogy ez a negatív humorstílus, az agresszív humorral ellentétben, nem függ össze negatívan a kapcsolati partnerek irányában kifejeződő negatív értékeléssel és elégedetlenséggel.
A legjobb baráttal fennálló kapcsolat az egyén számára a hétköznapi stressztől való megszabadulás terepe is, melyben a humornak az általános érzelmi állapotra gyakorolt pozitív hatása révén nagy szerepe van. Ezt támasztja alá az az eredmény is, miszerint a humor által kiváltott vidámság segítségével jobban el lehet feledtetni a negatív érzelmeket, mint egyéb pozitív érzelmek, például a törődés vagy a szeretet által (Strick, Holland, Baaren, & Knippenberg, 2009).

Forrás: Tisljár Roland: A humor szerepe és szerveződése a társas kapcsolatokban. Pécsi Tudományegyetem, BTK, Pszichológia Doktori Iskola, Doktori értekezés, 2011., 52-54.o.