A cukorbetegség étrendi kezelését számos tévhit övezi. A betegek hiányos ismeretei, félreértelmezett tanácsok vagy az interneten felellhető szakszerűtlen javaslatok megnehezítik a helyes étrend megvalósítását. Az alábbiakban a gyakoribb tévhiteket és az ezekhez kapcsolódó szakmai irányokat olvashatjuk.

 

Fehérjebevitellel kapcsolatos tévhitek

A cukorbetegség diétás kezelésének történetében volt olyan szakasz, amikor a nagy fehérjebevitelre bíztatták a szakemberek pácienseiket, ezzel is megelőzendő a túlzott szénhidrátbevitelt. Az feleslegesen nagy fehérjebevitel különösen cukorbetegeknél megterheli a veséket, hosszú távon a genetikailag is arra hajlamosaknál diabéteszes retinopátia kialakulásához vezethet. Egészséges személyeknek, illetve emelkedett glükóz toleranciában szenvedőknek azért célszerű kerülni a túlzott fehérjefogyasztást, mert legújabb ismert adatok szerint a nagy állatifehérje-tartalmú étrendek növelik a diabetes kialakulásának rizikóját.

 

Zsírbevitellel kapcsolatos tévhitek

A már kialakult diabéteszes leggyakoribb társkórképe a szív-ér rendszeri betegségek. Ezek előfordulásának csökkentése az alapbetegség súlyosbodását csökkentheti, nagy mértékben javítja az egyén életminőségét és kisebb terhet ró az ellátórendszerre.

Szintén a diétás kezelés változásai vezethető vissza a zsír túlfogyasztásai is, hiszen ezt a típusú étrendet is a szénhidrátfogyasztás csökkentése céljából írták elő. A nagy zsírbevitel gyakran együtt jár a nagy fehérbevitellel is, de önmagában vizsgálva rontja az erek állapotot, elhízáshoz és zsíranyagcsere-zavarokhoz vezethet, melyek cukorbetegséggel társulva adják a nagy mortalitású metabolikus szindrómát.

Természetesen a zsírfogyasztás minőségi elemeit is vizsgálni kell az étrendben. A nagyobb telítetlen zsírsav-, viszont kisebb telített és transz zsírsav-fogyasztás jótékonyan hat e betegség alakulására. A kedvező zsírsavösszetételű, heti egy-két adag hal(étel) fogyasztása esetén csökken a diabetes kialakulásának rizikója, szemben azokkal az egyénekkel, akik heti egynél kevesebbszer fogyasztanak halat. Ugyanakkor a kagylók fogyasztása növeli a cukorbetegség kialakulásának rizikóját.

 

Szénhidrátbevitellel kapcsolatos tévhitek

A cukorbetegek talán legnagyobb tévhite az, hogy nem tesznek különbséget a szénhidrátok típusai között, és kerülni próbálják az összes szénhidrátot. A szénhidrátszegény étrend még súlyos cukorbetegség esetén sem javasolt, a cukorbetegeknek is az egészséges táplálkozásban foglalt ajánlott beviteli értékek alapján kell megtervezniük étrendjüket. Különbség a szénhidrátok minőségi csoportosításában van, hiszen a WHO által elfogadott ajánlások felnőtt, egészséges személynél napi 90 g hozzáadatott cukor elfogyasztását teszik lehetővé, míg cukorbetegeknek egyáltalán nem ajánlott az egyszerű szénhidrátok fogyasztása.

A szénhidrátok szervezetünk legfontosabb energiaforrásai, az egyszerű szénhidrátokat leszámítva elhúzódóan emelik meg a vércukor-szintet, hozzájárulnak annak szinten tartásához (egy jól összeállított diéta keretein belül) és a megfelelő rostfogyasztást is biztosítják, mely elengedhetetlen a diabétesz megfelelő kezelésében. A szakemberek nagy hangsúlyt fektetnek a vízben oldódó rostok – különös tekintettel a béta-glükán – fogyasztására, mert ezek jótékonyan befolyásolják mind a szénhidrát-, mind a zsíranyagcserét.

A megfelelő tájékoztatásnak nagyon nagy szerepe van abban, hogy a cukorbeteg el tudják dönteni, hogy megfelelő-e az étrendjük.

 

Alkohol- és kávéfogyasztás

Alkoholból nőknek napi 1, férfiaknak napi 2 adagnál kevesebb elfogyasztása megengedhető jól beállított és fegyelmezett, diétát tartó cukorbetegnek. Az alkoholos italok fogyasztásával kapcsolatban két paraméter igényel mérlegelést: az alkohol- és a cukortartalmuk. Az alkoholtartalom tekintetében cukorbetegekre és egészséges anyagcseréjűekre azonos irányelvek érvényesek. Nők számára naponta legfeljebb 1, férfiak részére 2 egység fogyasztása jöhet szóba. (Egy egységnek felel meg 1,0–1,5 dl bor, 3 dl sör, 2–3 cent töményital, azaz kb. 15 gramm tiszta alkohol.). Cukorbeteg alkoholfogyasztása csak étkezéshez kapcsoltan tanácsolható. A mérsékelt alkoholfogyasztás a szív-ér rendszeri betegségek megelőzésében kockázatcsökkentő tulajdonságú.

Nem fogyaszthat alkoholt az a cukorbeteg, akinek társbetegsége, illetve szövődménye van (elhízás, hasnyálmirigy-gyulladás, hipertónia, hiperlipoproteinémia).

A koffein és a thein nem emeli a vércukor szintjét, egy–három – babkávéból készült – eszpresszó kávé, illetve kettő–négy csésze tea naponta fogyasztható.

 

Diétás élelmiszerek

A betegség felismerése után sajnos sok cukorbeteg gondolja azt, hogy soha többet nem fogyaszthat „normális” ételeket, az ő diétája minőségében és mennyiségében is lényegesen el fog térni az eddig megszokottól. Azonban egy jó összeállított cukorbetegek szánt étrend legfőbb jellemzője, hogy alig tér el az egészséges táplálkozás alapelveitől.

A szakmai irányelv alapján a cukorbetegeknek elsősorban nem az ún. „diétás” élelmiszereket kell fogyasztaniuk, hanem étrendjüket a mindenki számára ajánlott élelmiszerekből kell összeállítaniuk.

A gyakran fogyasztott diétás termékek közé tartoznak cukorbetegek körében az édesítőszerek. Az édesítőszerek két nagy csoportra oszthatók: energiát nem adó édesítőszerekre és energiát adó édesítőszerekre vagy cukorhelyettesítő anyagokra. Az  energiát nem adó édesítőszerek (szacharin, ciklamát, aceszulfám-K, aszpartám) és a velük készült energiamentes italok fogyasztása megengedett. A forgalomban lévő édesítőszerek kisebb része egykomponensű, többségük azonban kombináció, amelyek élvezeti, hasznosíthatósági sajátosságai az összetevők függvényében változnak.

A cukorhelyettesítő anyagok (fruktóz, illetve cukoralkoholok: szorbit, ritkábban xilit, maltit, isomalt) és a velük készült sütő- és édesipari termékek fogyasztása – tekintettel a cukorral azonos vagy kisebb mértékben eltérő (cukoralkoholok 2,4 kcal/gramm, kivéve az eritritet) energiatartalmukra – kerülendők. Ha fogyasztásukra mégis sor kerül, a napi szénhidrátmennyiségbe beszámítandó. Fruktózból a napi mennyiség legfeljebb 25 gramm. A szorbit >30 gramm/nap mennyiségben hasmenést okoz.

 

Cukorbetegek vércukor-önellenőrzése

Tévhitként jelenik meg az is cukorbetegek körében, hogy a megfelelő diéta tartása mellett a vércukorszint önellenőrzése felesleges.

Az életmódterápia elengedhetetlen része a rendszeres vércukor-önellenőrzés, valamint azon ismeretek megtanítása és elsajátítása, amelyek lehetővé teszik az előzetesen beállított életstílushoz és élethelyzetekhez megfelelő, rugalmas alkalmazását. A betegnek tudnia kell inzulinját tervezett mozgásának, étkezési rendjének megfelelően előre szabályoznia, és ismernie kell teendőit a különböző élethelyzetekben.

A vércukor-önellenőrzés célja a beteg vércukorszintjének rendszeres ellenőrzése, így az a cukorbetegség kezelésének, követésének hasznos eszköze. Megfelelő edukáció/edukáltsági szint hiányában a vércukor-önellenőrzés célja azonban nem teljesül.

A rendszeres vércukor-önellenőrzés hozzájárul az anyagcserehelyzet javulásához és a késői szövődmények mérsékléséhez

– 1-es típusú cukorbetegségben és inzulinnal kezelt 2-es típusú cukorbetegségben,

– életmódkezelés, illetve életmódkezelés és orális antidiabetikumok alkalmazása esetén 2-es típusú cukorbetegségben,

– az anyai és magzati szövődmények csökkentéséhez a gesztációs diabetes minden formájában.

 

A vércukor-önellenőrzés gyakorisága és időpontja függ

– az alkalmazott antidiabetikus kezelés módjától,

– az általános anyagcsere-helyzettől,

– a hypoglikémia-kockázat mértékétől,

– a kezelés rövid-, közép- és hosszú távú céljától

– speciális körülményektől (várandósság, interkurrens betegség, perioperatív állapot).