A szenvedélybetegségek, más néven az addiktológiai kórképek, olyan magatartászavarok, melyek bizonyos anyagok, cselekedetek rendszeres fogyasztását, illetve végrehajtását foglalják magukba. Ettől a szenvedélybetegnek fizikailag és lelkileg is függőségi tünetegyüttese alakul ki, melynek következménye a lemondásról való képtelenség, amire a dependens személy akkor sem képes, ha az saját vagy környezete egészségét károsítja.

 

Néhány évvel ezelőtt a szenvedélybetegségek tárgykörébe főként a kémiai szerek által okozott függőségek tartoztak. A hazánkban is gyakori alkoholizmus és drogfüggőség mellett feltűntek olyan új függőségek, melyek kezelése ugyanolyan komplex, mint a drogfüggők leszoktató programja.

A köztudatba újabban bekerült szenvedélybetegségek közé tartozik a munkafüggőség, a társfüggőség, az internetfüggőség és az ételfüggőség is, melynek több típusa létezik.

 

Az ételfüggőség története

Az 1940-es években kutatók már beszámoltak arról, hogy bizonyos emberek függővé válhatnak bizonyos élelmiszerektől. Elsőként egy amerikai orvos használta rájuk a „szénhidrátfüggő” kifejezést 1963-ban, amikor megfigyelte, hogy sok elhízott ember intenzíven és visszatérően sóvárog a nagy szénhidráttartalmú, és főként nagy cukortartalmú ételek után. Az elmúlt tíz évben már az agy kémiai folyamatainak szintjén is megállapították az ételfüggőséget kiváltó hormonszerű anyagok típusait. A kialakulásban szerepet játszó lelki és fizikai tényezők már ismertek, azonban a megfelelő és hosszú távon is alkalmazható terápia megalkotása még várat magára. Az ételfüggőség megfelel az Amerikai Pszichiátriai Társaság által, a szenvedélybetegségekről megfogalmazott minden kritériumnak. Ezek között szerepel a szer – jelen esetben az étel – szándékoltnál vagy szükségesnél nagyobb mennyiségben és hosszabb ideig történő alkalmazása, az anyag folyamatos használata az abbahagyásra irányuló motiváltság ellenére, illetve annak figyelmen kívül hagyása, hogy a használat milyen szociális, pszichés vagy testi károsító hatásokat okoz.

 

Az étel- vagy táplálékfüggőség okai

A függőségi betegségek hátterében az agy önjutalmazási rendszerének megváltozott működése áll. Több ingerületátvivő anyag – a dopamin, a szerotonin és az endorfin – mennyiségének megváltozása tehető felelőssé szinte az összes szenvedélybetegségben. Azonban ez a kémiai jelzőrendszer nem mindig működik megfelelően: kialakulhat olyan állapot, amikor a normálisnál sokkal nagyobb elégedettséget és örömöt érez valaki étkezés után. A legtöbb ilyen jellegű betegségre igaz, hogy a kiváltó cselekvésből, anyagból mindig több kell a szervezet számára, hiszen az elégedettséget kiváltó küszöb mindig nő. A táplálékfelvétel az élet egyik alapvető folyamata, így az nem vonható meg teljes mértékben a szervezettől, mint ahogy ez pl. egy alkoholista esetében történik a függőséget kiváltó szeszesitalokkal.

Az ételfüggőség kialakulásához azok az élelmi anyagok vezetnek, melyek intenzív élményt nyújtanak a szervezet számára, ezzel tudják az ingerküszöböket megváltoztatni. Ilyenek az erőteljesen édes, sós és zsíros ételek. Az ételfüggőkre nem jellemző, hogy természetes tápanyag-összetételű ételeket fogyasztanának a normálisnál nagyobb mennyiségben, ellenben a nagy cukortartalmú, zsíros édességeket annál inkább. Ez összefüggésben van a dopaminszint mellett az édes íz endorfintermelő hatásával, ami még tovább erősíti a függőséget.

A probléma nem akkor alakul, ha valaki néha nem áll meg a harmadik kocka csokoládé elfogyasztása után, vagy dupla karamellöntettel kéri a fagylaltját. Akkor alakul ki a tényleges függőség, ha a beteg szinte addig nem képes abbahagyni az evést, amíg talál valami ehetőt, és nem riasztja vissza az sem, hogy a testtömege gyarapszik, emésztési zavarai vannak a nagy táplálékbeviteltől és akkor is ugyanúgy eszik, ha nem érez éhségérzetet, csupán „kívánja” az ételt.

 

Hasnyálmirigy-működés és a táplálékfüggőség

A táplálékfüggőséget és főként a szénhidrátok utáni kóros vágyat az inzulin többlete is okozhatja. Az inzulin nem csupán a vércukorszint szabályozásában játszik szerepet, hatása sokrétű és tulajdonképpen minden anyagcsere-folyamat szabályozásában részt vesz, többek között az éhség–jóllakottság szabályozásában is. Ha az inzulin szintje növekedik a vérben, akkor az a viselkedésben a nagy keményítő- és cukortartalmú ételek iránti fokozott éhségérzettel nyilvánul meg. Az inzulin szintje egészséges esetben nem ingadozik erőteljesen, így a hormon hatása nem kelt erős késztetést az evésre. Azoknál, akik túlzottan sok egyszerű szénhidrátot fogyasztanak, ez az egyensúly felborulhat és az inzulintermelődés ingadozóvá válhat, legtöbbször többlettermelődés formájában. Akiknél az agyi függőség már kialakult, az édességek vagy a függőséget kiváltó egyéb ételek látványa is megnöveli az inzulinszintet. Az a tényező is közrejátszhat a függőség kialakulásában, hogy a többszöri magas inzulinszint a sejtek inzulinérzékenységét csökkenti, így sokkal nagyobb koncentrációra van belőle szükség, hogy az hatását kifejthesse, azonban az éhségérzetet és a falási rohamokat így is kiváltja. Az egészséges éhségérzettől az különbözteti meg a táplálékfüggőséget, hogy az egyén általában bizonyos élelmiszereket kíván a megszokottnál jóval nagyobb mértékben. Az étel- vagy szénhidrátfüggők ételei között általában a következők szerepelnek: csokoládé, mogyorókrém, fagylalt, nápolyi, sütemények stb. Továbbá az is függőségre utaló jel esetükben, hogy ha a kívánt étkezés elmarad, elvonási tünetek jelentkezhetnek, az ételfüggő személy levert, depressziós, motiválatlan és szomorú lesz, melyet csak a nagymennyiségű szénhidrátdús étel elfogyasztása old fel.

 

Jellemző tünetek, melyek az ételfüggőségre utalnak

 

Naponta többszöri erős éhség- és fáradtságérzés

Főétkezés után néhány órával kialakuló vágy az édességfogyasztásra

Bizonyos ételek fogyasztásának kontrollhiánya

Kis szénhidráttartalmú étkezés utáni fennmaradó éhségérzet

A szomorúságra és bánatra adott reakció is éhség

Éhségérzet nélküli evés

Gyakori éjszakai étkezések

Titkolt étkezések

Kielégítetlenség érzése, ha nem volt desszert az étkezéshez

 

Az ételfüggőség következményei

Ellentétben más szenvedélybetegségekkel az ételfüggőséget nem bélyegzi meg túlzottan a társadalom, melynek oka az is, hogy gyakran titokban marad mások előtt. Azonban a kezeletlen függőség a túlevésekből adódóan testtömeg-gyarapodásban nyilvánul meg. Az elhízáshoz társuló betegségek adják világszerte és Magyarországon is a vezető halálokok legtöbbjét. Amerikai kutatók megfigyelték azt is, hogy a túlevések, azaz a függőség miatt kialakuló evés következtében sokkal gyakrabban fordulnak elő a társbetegségek, mint az elhízás egyéb formájában. Az ételfüggők körében sokkal gyakoribbak a szív-ér rendszeri betegségek, az agyi érkatasztrófák, a cukorbetegség, egyes daganatos betegségek és mozgásszervi problémák.

 

A szenvedélybetegség kezelése

Az ételfüggőség elsődleges kezelése a túlsúly és az elhízás mértékének csökkentése. Ez a folyamat azonban körükben nehezen zajlik, hiszen az ételmegvonást nehezen tűrik, és a leadott testtömeget is nagyon hamar visszahízzák. Kutatások eredményei alapján látszik, hogy az ételfüggők diétáztatása után az első adandó alkalommal elkezdik újból bizonyos ételek nagymennyiségű fogyasztását. Ördögi kör ez a szakemberek számára is, hiszen a táplálékfüggő éppen az önjutalmazás egyik módszeréül alkalmazza az evést, így a leadott kilók után érzett örömöt és a fogyókúra nehézségeit is fokozott ételfogyasztással díjazná. Mint minden szenvedélybetegség, a táplálékfüggőség kezelése is komplex szakemberi feladat, nagyon fontos az, hogy a betegség felismerése után a páciens kövesse az életmód-terápia lépéseit és fokozatosan átalakítsa át magában az önjutalmazás rendszerét. Kezdetben és súlyos esetekben a gyógyszeres kezelés is szóba jöhet, de a végső megoldás a viselkedés átalakulása.

A betegség felismerésében és a sikeres kezdeti lépésekben segíthet a táplálkozási napló készítése, hiszen az ételfüggők hajlamosak arra, hogy a főétkezések közti nassolásokat nem veszik figyelembe. Az olyan napló, melyben minden falat étel pontosan rögzítve van – függetlenül az elfogyasztás idejétől és a táplálék mennyiségétől – segíthet a probléma felderítésében. Egy táplálékfüggő akár napi 1000 kalória plusz energiafelvételt is generálhat az étkezés közti nassolásokból, melynek elkerülése a legtöbb esetben megoldaná a súlyproblémákat.