Este jó, este jó 
este mégis jó. 
Apa mosdik, anya főz, 
együtt lenni jó. 

Ég a tűz, a fazék 
víznótát fütyül 
bogárkarika forog 
a lámpa körül. 

A táncuk karikás, 
mint a koszorú, 
meg is hal egy kis bogár: 
mégse szomorú. 

Lassu tánc, lassu tánc 
táncol a plafon, 
el is érem már talán, 
olyan alacsony. 

De az ágy, meg a szék 
messzire szalad, 
mint a füst, elszállnak a 
fekete falak. 

Nem félek, de azért 
sírni akarok, 
szállok én is mint a füst, 
mert könnyű vagyok... 

Ki emel, ki emel 
ringat engemet? 
kinyitnám még a szemem, 
de már nem lehet.... 

Elolvadt a világ, 
de a közepén 
anya ül és ott ülök 
az ölében én.