Egyszer, egy sugaras, pirosló reggelen, 
A virradati Napba két szemmel belenéztem. 
És ama reggel óta, örökre megigézten, 
Járok fényittasan és a Nap jár velem.

Egy csodavillanás, egy percnyi perc alatt 
Azon a reggelen a Nap szívembe égett. 
S azóta mást se látok, csak egy nagy fényességet, 
Csak lángot és tüzet, csak égő sugarat.

Amerre fordulok, a rét rezgő füvén, 
És felhős ormain a ködlő messzeségnek: 
Ezer picike Nap, ezüst ezernyi fény

Szikrázó szemei győzelmes tűzzel égnek. 
És kívül és belül, örökre, szüntelen, 
Örvénylik és dalol a tüzes Végtelen.