– Tagja a Magyar Katolikus Papok Labdarúgó Csapatának. Ez, a játékon kívül, az egészségmegőrzés része?
– Igazából nem azért focizok, hogy az egészségemet megőrizzem, hanem mert szeretem a focit. Egyébként az egészségemre jó hatással van. A sport számomra nagyon fontos, nemcsak a foci, hanem a kézilabda is. Gyerekkoromban jégkorongoztam. A sportot mindig fontosnak tartottam, és nemcsak a mozgás miatt, hanem mert nagyon sokszor ezen keresztül teremtettem kapcsolatot az emberekkel. Amikor például idegen környezetbe kerültem, és nem ismertem a nyelvet, akkor a játékon keresztül megértettem magam. A mozgás segít abban, hogy el bírjam végezni a mindennapi teendőket.
– Az egészségmegőrzés szempontjából mit jelent Lóránd testvér számára a lélek és a test egysége?
– Ép testben ép lélek, tartja a mondás, amit át is élek. Mondhatom úgy is, hogy a test egészsége a lélek egészségét segíti, és ez fordítva szintén igaz. Nagyon sokszor a testünkkel kommunikálunk, kifejezzük érzéseinket, mondanivalónkat. Ha a testi egészség hanyatlik, a kifejezési lehetőségeink szűkülnek. Egészséges testtel jobban tudok imádkozni, mert épnek érzem magam, és egységesebben vagyok jelen, a fájdalom nem tereli el a figyelmemet az imádságtól. Nem a fájdalom kerüléseséről van szó, hanem az egység fontosságáról.
– A ferencesek Szécsényben tesznek-e közösen valamit azért, hogy egészségüket megőrizzék?
– Igen. Van gyógynövényes és zöldséges kertünk. Nem anyagi okok miatt, hiszen több a befektetés, mint a haszon. Ugyanakkor a zöldség és a gyümölcs az egészségünket szolgálja. Emellett a napi fizikai munka sokat jelent, nagyon hasznos. Például most egy hidat építünk fából, ehhez lehántjuk a kérget, ami komoly fizikai erőt kíván. Öröm számomra ez a fajta munka. Jó arra gondolni, hogy Jézus fát faragott József mellett. Tudjuk róla, hogy nem hanyagolta el fizikai állapotát.
– A paphiány miatt nő a terhelésük nemcsak a plébánosoknak, hanem a szerzeteseknek is. Nagyon fontos lenne a szolgálatot végzők állóképességének növelése, ami kulcskérdés az egészségmegőrzésben. Mit tesz ennek érdekében testi és lelki területen?
– Kiemelten fontos az időbeosztás. Sokszor abba a hibába esünk, hogy mindent elvállalunk, jó szándékkal. Ez nagyon fárasztó egy idő után. A pihenésre szánt időt is feláldozzuk a feladatokért. Az az egészséges, ha tudunk nemet mondani, amikor kell, és ezt nem szégyelljük vállalni. Ehhez alázat is kell, hogy közben bátran kimondjuk, nem tudunk mindenkinek eleget tenni. Legyen idő az imádságra, a pihenésre, a fizikai és a szellemi munkára, és az ügyek intézésére. Nagyon sokszor a szokások vezérelnek bennünket, de az rajtunk áll, hogy milyen szokásokat alakítunk ki.
– A pszichoszomatikus betegségek közismertek. A lélek és az egészség más megközelítéséből vetem fel a kérdést: előfordult-e, hogy valamilyen betegséget lelki oknak köszönhetően győzött le, illetve hogy a kizökkent lelki egyensúlyából testi hatásra állt helyre?
– Erre a felvetésre először az jut eszembe, hogy hajlamos vagyok a letörtségre, fejfájásra, amikor hosszantartó, esős, ködös idő van. Ilyenkor, különböző napszakokban futni megyek. Fél óra után helyreáll az egyensúlyom. Lelki „betegség” nem fordult velem elő. A közérzetemnek jót tesz a természetjárás. Feltölt, a teremtett világra nézve feledésbe merülnek a gondjaim. Jó, ha nem ragadunk le a nehézségek mellett, átlépünk a bajokon. Fontos az is, hogy kimondjuk a bánatunkat, ne egyedül rágódjunk rajta. Jelezzük a külvilágnak, hogy mi van velünk.
– Előfordult-e, hogy önvizsgálatot kellett tartania, egészségtelen szokás, életmód vagy betegség miatt?
– Amikor egy hónapos zarándoklaton voltam az El Caminón, akkor az egészségem napi szinten előtérben volt. Minden este megvizsgáltam, bírom-e a következő napot. Amikor fáradt a test, türelmetlenebb az ember másokkal. Nagyon kellett figyelnem arra, hogy megőrizzem a nyugalmam, amikor este szállást kerestem.
– A betegápolásba is bele lehet betegedni, ha túl nagy terhet veszünk magunkra, kizsigerelve testet-lelket. Mivel erősíthetjük magunkat, védhetjük meg az egészségünket mind a betegért, mind önmagunkért?
– Legyenek olyan pillanatok az életünkben, még a gondolatainkban is, ami más, mint a betegápolás. Nagyon sokszor az ápoló is átéli az ápolt nehézségeit, és ebbe akár bele is rokkanhat. Egyik ismerősöm, aki betegeket ápol, a szociális gondozásban dolgozik már évek óta. Egyik nap rosszul lett, annyira, hogy infúziót kellett neki adni, csak így tért magához. Az orvosok több vizsgálat után sem tudták, mitől lett rosszul a mozgékony, egészséges ember. Azt gondolom, hogy a sok betegség, amit minden nap látott, megbetegítette. Egy nagyon lelkiismeretes ápolóról van szó. Ez is rámutat arra, tudjunk váltani, akár heti rendszerességgel. Ugyanakkor fontos a lelkiség, az imádság, a természetfelettire való nyitottság.
Moldoványi Tibor
