A burnout szindróma leginkább a segítő szakmában dolgozókat veszélyezteti, azokat, akik emberekkel foglalkoznak, a személyiségük a munkaeszközük, és krónikus érzelmi megterhelésnek vannak kitéve. Mindez igaz azokra is, akik otthon ápolják rászoruló családtagjukat.

Mi vezet a kiégéshez?

Irreális elvárások. Gyakran irreálisak az elvárások a segítő/ápoló felé. Ez lehet a segített, a környezet, a társadalom elvárása. Ilyen irreális elvárás, hogy az orvosnak mindenkit meg kell tudnia gyógyítani, vagy az ápolónak éjjel-nappal a beteg mellett kell lennie, folyamatosan rendelkezésre kell állnia. Segít, ha reális elvárásokat fogalmazunk meg, nem kérjük számon magunktól a megvalósíthatatlant.

Sikertelenség. Az elvárásokhoz kapcsolódik a sikeresség kritériuma. Vajon mi jelent sikert az egyre romló állapotú beteg ápolójának? A „jól csinálom?”, „mindent megteszek?” kérdésekben alakot öltő kétségek csak fokozódnak az olyan betegeknél, akik szellemileg is hanyatlanak, leépülésük következtében esetleg agresszívvé is válnak, vagy a gyógyszerek mellékhatása miatt válnak kiszámíthatatlanná, lelkileg elérhetetlenné. Nagyon fontos, hogy az ápoló mindezt tisztán lássa, és reális célokat tűzzön ki. Egyik legjobb védelem a kiégés ellen az elégedettség. Az elégedettség fő forrásai a jó emberi kapcsolatok mellett a hatékonyság érzése. A hatékonyság szorosan összefügg a célokkal: a jól megválasztott, valódi célok a saját értékrendből és belső motivációból erednek. Ezek mentén hozok jó elhatározásokat, melyek mellett kitartok. Ez adja a hatékonyság érzését. Ily módon a saját életem mestereként tekinthetek magamra, megőrizve belső szabadságom: annak tudatát, hogy nincs olyan helyzet, amelyben ne lenne választásom.

Megbecsülés, kiszámíthatóság hiánya. A feltöltődés ellen hat az anyagi és társadalmi megbecsültség hiánya, a behatárolatlan munkaidő, a kiszámíthatatlanság. Holott saját időre (és saját térre is) égetően szükség van. Vannak, akik hónapokig ki sem mozdulnak a lakásból, rettegnek attól, hogy szerettük majd épp akkor hal meg, amikor ők egy pillanatra nincsenek mellette. Akik haldoklók mellett dolgoznak, tapasztalják, hogy az eltávozni készülő lélek képes megvárni távolról hazatérő rokonát, vagy épp fordítva: akkor tud csak elszakadni a testétől, amikor az egyébként éjjel-nappal mellette virrasztó egy pillanatra kimegy a szobából.

Sokat segít, ha az alábbi kérdésekre válaszolni tudunk:

– Mire van szüksége az ápoltnak? Mi az, amit épp mi tudunk megadni?

– Mire van szüksége az ápolónak, hogy megőrizze testi-lelki egészségét? (Saját idő, a terhek megosztása, az érzelmi terhek letétele beszélgetésben, kapcsolatok ápolása, hobbi, rendszeres pihenés stb.) Mi akadályozza, hogy ezt megtegye? Ki segíthet az ápolónak az akadályok elhárításában?

A kiégés tünetei

Aki elindult a kiégés útján, testi-lelki-mentális tüneteket is észlelhet magán. A legjellemzőbb testi tünet a krónikus fáradtság, alvászavar, valamint az immunrendszer legyengülése következtében a gyakori megbetegedések. Az érzelmi kimerültség jele, hogy az ápoló türelmetlenné válik, már nem tud ráhangolódni a betegre (a további érzelmi igénybevétel ellen úgy védekezik, hogy visszavonja az érzelmeit), vagy éppen folyton elsírja magát. Elveszti az érdeklődését, a reményt, és önmagát is súlyosan leértékeli.  Mentális tünet, hogy nem képes odafigyelni, feledékennyé válik.

Kiút

Minél korábbi stádiumban ismerjük fel a kiégést, annál hatékonyabban lehet segíteni.

Visszatérés a természetes életritmushoz. A kezdő lépés annak beismerése, hogy irracionális elvárásoknak próbálunk megfelelni, ami bizonyítási kényszerrel társul. Vajon mi a természetes életritmusunk? Most a szerint élünk-e? Hogyan térhetnénk vissza hozzá?

Delegálás. További lépés annak meglátása, hogy ha fáradtak vagyunk, akkor kevésbé vagyunk eredményesek, így mindenki jobban jár, ha egyes feladatokat át tudunk adni másoknak.

Személyes igények kielégítése. Rendkívül fontos tisztában lenni a személyes igényekkel. Vannak, akik az otthoni ápolás érdekében feladják addigi munkájukat, vagy egyéb területen vállalnak önkorlátozást. Megbetegítő, ha a személyes igényeket és a lemondás nyomán keletkező belső konfliktusokat elfojtjuk. Ki kell mondani, hogy melyek azok a céljaim, amelyeket az otthoni ápolás miatt nem tudok megvalósítani. Ha az otthoni ápolás olyan életdöntésem megvalósítását teszi lehetetlenné, ami nem halasztható, át kell gondolnom, hogy kinek tudom delegálni az ápolási feladatokat az ápolt lelki egészségének sérülése nélkül. Más esetben a célok átkeretezése is segíthet: milyen, számomra fontos értékeket valósítok meg az otthoni ápolással? Mire tanít, hogyan fejleszti a személyiségem? Hogyan tudom beilleszteni az életutamba? A nagy, értékalapú döntések mellett a napi igényekre is nagyon oda kell figyelni. A testi-lelki egészség megőrzéséhez elegendő időt kell hagyni a kapcsolatok ápolására és a hobbira!

Vészjelek

A kiégés ezeken a szinteken még hatékonyan visszafordítható. Ha azonban az ápoló alkoholhoz nyúl, hízik vagy betegesen lefogy, netán elhanyagolttá válik vagy a kóros magatartásváltozás egyéb jelét észleljük, sürgős segítségre van szükség. A kiégés útján ugyanis ezt a fokozatot a deperszonalizáció, a belső üresség és a súlyos depresszió követi. A teljes kiégettség pedig életveszélyes állapot, ami kórházi kezelést, majd hosszas utógondozást igényel.

Ha a hozzátartozónk otthoni ápolása minden mást kiszorít az életünkből, egyenes úton haladunk a teljes kiégés felé. A fentieken túl gondoljuk át:

– Hogy alakult ki ez a helyzet? Milyen ideálokat, családi normákat követünk?

– Valójában mire vágyunk? Milyen céljaink vannak, amelyek nem kötelességek?

– Merjünk szembenézni ambivalens, ellentmondásos érzelmeinkkel!

– Mi változhat reálisan? Ezt mi akadályozza?

Bármilyen utat is választok a kiégésből való kilábaláshoz vagy a kiégés megelőzéséhez, legyen összhangban személyiségemmel, belső motivációimmal.

Sólyom Beáta

(forrás: Hézser Gábor: Miért? Rendszerszemlélet és lelkigondozói gyakorlat. Kálvin Kiadó, Budapest, 2001.; Thomas M. H. Bergner: Burnout: A kiégés megelőzése 12 lépésben. Z-Press Kiadó, Miskolc, 2012)