Előfordul, hogy az önvizsgálat eredményes, nyilvánvalóvá válik, mit igyekszem a szőnyeg alá söpörni. Ettől persze nem leszek egészséges, mégis lépek egyet a gyógyulás felé. Egri László orvos publicisztikájában (Dr. Egri László: „Hogy életük legyen…” Hit és egészség. Egy orvos-diakónus gondolatai. Tihanyi Bencés Apátság, 2013.) a magyar nyelv gyönyörű kifejezésének tartja az „egész-ség” szót. Úgy véli, „egyetlen más nyelv sem írja le ilyen szépen, hogy az egészség több mint a testi betegség hiánya; sokkal inkább az az állapot, amikor az ember létének valamennyi síkja harmonikus egységben van azzal a nagy egésszel, amit az ókori görögök Kozmosznak, a keresztények Istennek és teremtett világnak hívnak”.

Úgy élem meg napról napra, hogy lehet akár lelki vagy testi oka nyavalyámnak, ha harmónia van bennem, gyorsabban rendbe jövök. Egybevág tapasztalatommal Egri Lászlónak az az észrevétele, hogy „a természettudományos gondolkodáson alapuló gyógyítás kizárólag az anyagvilág keretein belül keresi a betegségek okait: genetika, környezeti hatások (fertőzések, balesetek), életmód (táplálkozás, mozgáshiány, káros szenvedélyek), öregedés, a bennünket körülvevő stressz…  az elmúlt három-négy évtized alatt egyértelműen bizonyítottá vált, hogy a rendszeres vallásgyakorlás keretei között megélt személyes istenhitnek egészségvédő, -megőrző hatása van.”

A transzcendencia jótékony hatásáról példát is ír: „Aki már kísért betegeket Lourdes-ba, jól ismeri azt a »gyógyulást«, amikor nem történik fizikai csoda, mégis megbékélten, derűsen tér haza az, aki keresztjével indult a zarándoklatra. Pedig a fizikai állapota nem változott. Ezért a medikuskoromban tanult WHO-definícióhoz, miszerint az »egészség testi, lelki és szociális jóllét«, hozzátenném a spirituális szót. Az egészség testi, lelki, szociális és spirituális jóllét.”

Hétköznapi emlék elevenedik fel bennem: nagymamám idézte fel, hogy a dédinek szemüveget ajándékozott a család, mert sokat panaszkodott a látására. Onnantól úgy olvasott, hogy nem az orrára, hanem maga mellé tette a pápaszemet. Mert hitt abban, hogy ettől jobban lát, és érdekes módon gond nélkül olvasott.

Térjünk vissza Egri Lászlót idézve a tudományhoz és a spiritualitáshoz. Mint mondja, a modern képalkotó módszerekkel az agy működését lehet láthatóvá tenni. „Igazolták például, hogy különbség van agyunk nyugalmi, illetve elmélyült imádság, meditáció idején kialakuló állapota között. Az Isten-élmény pillanataiban fokozottan működnek bizonyos agyi területek: például a homloklebeny, amely az összpontosítás helye, vagy az úgynevezett alsó fali lebeny, amely a beszédközpont területe. Ugyanakkor az agynak ebben az állapotában jelentős csökkenést mértek a felső fali lebeny aktivitásában, amely a tér- és időérzékelés hordozója. Az Isten közelében érzett időtlenség- és végtelenérzet tehát a testi funkció szintjén is tetten érhető. Amikor egy imádság, egy szentmise, egy szertartás igazán közel visz Istenhez, a találkozás nem csupán a lelkem és Isten között történik, hanem egész emberi valóm részese és egyben hordozója annak.”

Lourdes-ban még nem jártam, ám Dobogókőn kirándultam sokat. Itt láttam egyszer, ahogy egy fát átölel valaki. Mély nyugalom sugárzott belőle. „Tegye nyugodtan, senkinek sem árt vele” – gondoltam. Egy-két évvel később egy zaklatott időszakomban az erdőben járva egy gyönyörű, hatalmas fa került utamba. Mintha megszólított, hívott volna. Megálltam, néztem, majd két tenyeremmel, szememet lehunyva nekitámaszkodtam. Átadtam magam a természetnek, megszűnt tér és idő. Feltöltődtem. Testemben és lelkemben közelebb kerültem a harmóniához, átéltem, mi az „egész-ség”. Vajon találkoztam-e közben a „Kozmosszal” vagy Istennel, nem tudom, de testemben és lelkemben közelebb kerültem a harmóniához, átéltem, mi az „egész-ség”.

Moldoványi Tibor