Az évközi huszonötödik vasárnap első olvasmánya Izajás próféta könyvéből vett szakasz, amelyben a próféta Isten irgalmasságáról tesz tanúságot, aki” bőkezű a megbocsátásban”. Jó tudni, hogy Isten ma is ilyen bőkezű emberi gyarlóságainkkal szemben.
A második olvasmányban Szent Pál apostol arra buzdítja a filippi híveket, hogy éljenek Krisztus evangéliumához méltóan. Ez a buzdítás nekünk is szól, mert a világ rajtunk keresztül ismeri meg Krisztus evangéliumát.
Az evangélium Szent Máté könyvéből vett részlet, amelyben a szőlőmunkásokról szóló példabeszédet olvassuk. Első tekintetre úgy tűnik, mintha itt igazságtalanságról lenne szó: egyesek ugyanis sokat dolgoztak, mások keveset, mégis mindenki ugyanakkora bért kapott. Valahogy mi sem szeretnénk azok bőrében lenni, akik reggeltől estig dolgoztak, de mégsem kaptak nagyobb bért, mint azok, akik alig egy órát dolgoztak. Hol itt az igazságosság?
A mai világ nagy hangon követeli az igazságosságot. Biztosan nem alaptalanul, hiszen nincs olyan ember, akit ne ért volna valamiféle igazságtalanság az életben. Igazságtalanul bántak velünk a munkahelyünkön, a családban, talán még az Egyházban is. Néha esetleg az az érzésünk, hogy Isten is igazságtalan velünk szemben, amikor másnak többet adott. Összehasonlítjuk magunkat másokkal és azt kérdezzük, miért kell nekünk szenvednünk, amíg másoknak jól megy a soruk, miért vagyunk éppen mi betegek, miközben mások boldogan nevetnek körülöttünk, miért vagyunk mi szegények, miközben mások igazságtalanul meggazdagodnak? Gondolataink még messzebbre bolyonghatnak és felmerül bennünk a gyanú, hogy a világ igazságtalanul van felépítve: miért a sok fogyatékos gyerek, miért kell fiatal embereknek olyan háborúkban meghalniuk, amelyeket nem ők akartak, miért van úgy, hogy a világban az istenteleneknek megy jól a soruk, nem az istenfélőknek, hogy a világban a szívtelen kizsákmányolók uralkodnak, nem pedig az irgalmas szívűek? Hogy engedheti meg mindezt az igazságos Isten?
Ha ilyen és hasonló sötét gondolatokkal olvassuk a szőlőmunkásokról szóló evangéliumot, akkor egész biztosan nem fogunk felfigyelni annak nagyszerű üzenetére, hanem mi is arra a következtetésre jutunk, mint azok a munkások, akik egész nap dolgoztak, vagyis hogy a szőlősgazda igazságtalan volt velük szemben. Csakhogy ebben az evangéliumban egyáltalán nem az igazságosságról van szó, hanem a jóságról és az irgalomról. Mert Istennél nem érvényes az igazságosság fogalma, ahogyan azt mi értelmezzük. Vegyük alaposabban szemügyre ezt az állítást.
Az emberi viszonyokban az igazságosság azonos fokon kötelezi mindkét partnert. Ha bármelyik a két fél közül önkényesen lépne fel, azt mondanánk rá, hogy igazságtalan. De Isten és ember viszonyában ez nem érvényes. Isten döntései az Ő szabad elhatározásából születnek, ihletője pedig mindig a tiszta szeretet. Pontosan ezt nem voltak képesek megérteni Jézus hallgatói, amikor elmondta nekik a szőlőmunkásokról szóló példabeszédet.
Talán mi is úgy gondoljuk, hogy a szőlősgazda igazságtalan volt azokkal szemben, akik egész nap dolgoztak, de csak ugyanannyi bért kaptak, mint azok, akik alig egy órát dolgoztak. Könnyen megértjük azokat, akik zúgolódtak. Csakhogy ez nem hatotta meg a szőlősgazdát. Felszólította a munkásokat, hogy jelentkezzen az, akivel szemben igazságtalan lett volna. Van-e köztük egy is, akinek nem adta volna meg azt, amit megígért neki? Akkor miért zúgolódnak? Vajon a gazda nem teheti a sajátjával azt, amit akar? Vajon megtilthatja-e neki valaki, hogy jót tegyen? Hiszen már maga az a tény, hogy dolgozhattak, ajándék volt számukra, mert könnyen megtörténhetett volna, hogy senki sem veszi fel őket napszámba, és akkor nem tudtak volna semmit hazavinni családjuknak.
Ez ennek a példabeszédnek az alapvető üzenete. Már maga az a tény, hogy Isten elfogad bennünket, az Ő ingyenes ajándéka. Ha ennél még többet is ad, akkor hogyan lehetne erre azt mondani, hogy igazságtalan velünk szemben? Fontoljuk meg inkább ennek az ellenkezőjét: mi lenne velünk, ha Isten tényleg a mi igazságosságunk szabályai szerint bánna velünk? Hol lennénk, ha igazságosan büntetné vétkeinket? Ebben a példabeszédben Isten érthetetlen logikájával találkozunk, amely nem az igazságosság, hanem az irgalmasság logikája.
Ha ezt megértettük, vagyis hogy mi nem hivatkozhatunk semmiben sem Isten igazságosságára, hanem csak irgalmára, akkor a szőlőmunkásokról szóló példabeszédet, de saját életünket is más fényben leszünk képesek látni, mert megértjük azt, hogy mindaz, amivel rendelkezünk, Isten irgalmának ingyenes ajándéka és nem fogjuk többé Isten igazságosságát követelni sem a bűnösökre, sem a saját részünkre, hanem csendesen lehajtjuk fejünket Isten végtelen jósága és irgalmassága előtt és hálát adunk neki mindenért, amit eddig nekünk ajándékozott. Erről és az ilyen Istenről beszélt Jézus a szőlőmunkásokról szóló példabeszédében, amelynek tényleges szereplői nem a szőlőmunkások, hanem az igazságosság és az irgalom párbeszéde, amelyben, szerencsére, az irgalom kerül fölénybe!
Szentmártoni Mihály SJ
