Mindannyian arra vágyunk, hogy biztonságos kapcsolatokban éljünk. A személyek közti kapcsolatok mindegyike csak akkor őrzi meg életképességét, ha egy bizonyos mértékű bizalom megtestesül benne. Sokszor nehéz ezt a bizalmat újjáépíteni, mégis, érdemes megpróbálni lépéseket tenni felé. Böszörményi Nagy Iván családterápiás iskolájában nagy figyelmet szentel a kapcsolatok újjáépítésének. Mindig a megmaradt jót keresi: hol vannak még olyan „bizalomfoszlányok”, amire még építeni lehet? Mi az, ami nem rombolódott le teljesen? Hogyan lehet úgy változtatni a kapcsolatokon, hogy minden családtag számára életadóvá váljanak? Mi vezet a jobb egyensúly felé?
A hatékony működés érdekében a családtagoknak etikai értelemben felelősséget kell vállalniuk egymással szembeni viselkedésükért, és meg kell tanulniuk egyensúlyban tartaniuk a jogosultságokat (ki mit érdemelt ki vagy fog kiérdemelni) illetve az elkötelezettségeket (ki kinek mivel tartozik)1
Böszörményi, bár első lépésként mindig az egyensúly megteremtését, és az igazságosságot hangsúlyozza, rögtön utána hozzáteszi, hogy sokszor csak az igazságosságon is túlmutató emberség tud igazi megoldást, változást hozni. Vannak helyzetek, amiknél az egyensúly úgy billent meg, hogy nehéz már egyensúlyba hozni mindazt, ami a bizalomvesztés alapja, de új kezdetet nyitni még ilyenkor is lehet.
„Nehéz megértenünk családi kapcsolatainkat, ha elfelejtjük, hogy azok lojalitáson és kölcsönösségen alapulnak. Az a képesség, hogy az ember mások rendelkezésére tud állni, hogy vállalja a szövetségek fenntartásának kockázatát akkor is, amikor az árulás akár nagyobb haszonnal járna, más szóval az, hogy a kapcsolati etika szerint tud cselekedni, csupán az ember jellemzője, amióta csak él ezen a bolygón.”2
Ebben segíthet, ha egy generációval korábbra tekintünk. Vajon mit kaphatott az a hozzátartozó az ő szüleitől, akivel szemben mi magunk sérelmet szenvedtünk el? Sokszor ez az egyszerű kérdés segítheti annak megértését, hogy miért nem tudott többet adni a másik, miért nem tudta felismerni a saját hibáit, hiányosságait. Néha ez már el is vezethet a felmentéshez. Sőt, lehet, hogy azt is felfedezzük, hogy még többet is adott, mint amit ő maga kapott, próbálta jobban élni az életet, van amiben sikerült, van amiben nem…
A kapcsolatokban a bizalom helyreállítása minden érintett számára nagyon fontos lélektanilag. Akinek elengedik a tarozást, megbékélhet. Aki felülemelkedik, belül kap új erőt, amit kiteljesítve adhat tovább a következő generációnak. A legkisebbek pedig mindig a legsérülékenyebbek, minden egyes lépés a bizalom újraépítése felé végső soron értük van, az ő életlehetőségeiket javítja, útjukat egyengeti. Böszörményi azt hangsúlyozza, hogy a jövő tetteink következményével szemben sérülékenyebb, mint a múlt. Mindig a következő generációért érdemes mégis dönteni a bizalom újraépítése mellett. Így azt is megtanítjuk a kisebbeknek, hogyan lehet újrakezdeni, helyreállítani egy kapcsolatot. Nagyobb biztonságban lesznek a kicsik, ha egy kiszámíthatóbb, biztonságosabb, szeretőbb kapcsolatrendszer veszi őket körül. Más mintákkal indulnak neki az életnek.
Konkrét példákkal igazságosságról és annak meghaladásáról Gyökössy Endre írásaiban találkoztam. Hogyan békíthető ki az igazságosság és a szeretet? Például: Hazafogadják –e azokat a fiatalokat a szülők, akik tudtuk nélkül összeházasodtak, de most mégis rászorulnának a segítségre? Meg lehet –e mondani egy édesanyának azokat a rossz híreket, melyek a távol élő fiával kapcsolatosak, vagy jobb a kegyes hazugság? És mit válaszolhatunk egy hozzátartozónak, amikor közeledik a halála, és az állapota felől érdeklődik? –a kérdésre adott válaszokról bővebben a keresztény szemmel rovatban olvashatunk. Itt inkább a központi kérdésre hívnám fel a figyelmet: igazságosság vagy szeretet? Mi a megoldás ezekben a helyzetekben? Az igazat mondjuk, vagy a kegyes hazugságot? Azt tegyük, amit az igazságosság diktál, vagy ami a szeretet? Gyökössy Endre válasza megrendítően egyszerű: igazságosság ÉS szeretet a válasz. A kettő együtt meg tudja adni a megoldást még a legnehezebb élethelyzetekben is. Így lehet az, hogy ha nem is következmények nélkül való, amit például az engedély nélkül házasodó fiatalok tettek, mégis hazatérhetnek. Így lehet nem is elhallgatni az igazságot, legyen az akár a távol élő fiáért aggódó anya esete, vagy egy haldokló hozzátartozó, de nem is túlterhelni vele a kérdezőt. Az igazságban maradni, de annyit és úgy mondani belőle, amit a másik be tud fogadni. Erre pedig a szeretet tudja leginkább megadni a választ.
Jáki Zsuzsanna
1 H&I. Goldenberg: Áttekintés a családról. 2. kötet. Családterápiás sorozat 20. Animula, Bp, 2008
2 C. Ducommun-Nagy: Lojalitás, Exit, Kolozsvár, 2014., 35. old.