Táncol a csönd fehér tarlón, 
trombitája égszín virág, 
hatalmától megnémulnak 
nádasok és bölömbikák. 

Táncol a csönd háztetőkön, 
fáradtaknak jó az álom, 
ablak alatt, kertek alatt 
csukott szájjal danolászom. 

Táncol a csönd, bejár minden 
gödröket és szegleteket, 
harmat esik, szívem fázik, 
hajt a bánat leveleket. 

Borzasodik fehér kutyám, 
felettünk a bánat fája, 
szemeinkben bolond hűség, 
hallgatunk a nagyvilágba.